Kint az ősz elmúlást hirdet
azt hiszi rémítget
azzal minkdet
hogy a fákról holt levelet rázogat

Várandós asszonyom köréd építem
védeni én minden
erőmet és aggódásomat.

csak a jelzőtlen egyszerű mondat
komolysága szólhat:
a leboruló hálát nem öltöztetem
hivalkodó hamis díszbe
minek az ékszer a bársony
a hamis csipke?

Az őszintén állandósult tisztelet
melynek cifraságai nincsenek
egyszerű mondattal minden örömet kifejez:

/a szóvirágok csokra unt/
Gyermeked lesz - Anya leszel
gyermekünk lesz - apa leszek
      Boldogok vagyunk!

nálad a lányt kérő imád
nálam a fiú-utáni vágy
a végtelenségig ível
végső fokon nem is
törődünk más semmivel

Te: nem mondod akaratosan
     hogy lány legyen de az elég
     ha súgod legyen a szeme kék
     hajra
     legyen gesztenye-barna
     orra picikét fitos
     az arca alma-piros

én: fiú legyen egy gyerek
      megerőzi a nevemet
      átveszi a helyemet
      bátrabbá a hevemet

      agyában a felelet
      ne legyen gyors de remek
      legyen harcos szeretet
      gyógyítsa a sebeket.

          -.- 

      Ne vitatkozzunk
egymás remélő terveivel
legyen mindkettőnknek siker
azon az áldott esten
boldogan fiú-lány-iker
     szülessen
így legyen a való
mindkettőnknek a jó
/féltésem megdöbben:
ikreket hogyan szülhetsz könnyen?/

azt mondta gondos
szülész-főorvos
/no meg az a sok
mindentudó kontár is/
3 kiló felett
a gyermek-súly normális.

Hogy könnyen szülhess
újszülötted
ne nyomjon többet
tehát
mint 3 kiló 5 dekát
ez a súly már rendes
/de mi lesz ha iker lesz?/

Mikor pirulva megsúgtad: "Gyermekünk lesz",
tudtad-e, hogy a legnagyobb örömünk ez?
Érezted-e a gyengéd szótlanságomon
azt, hogy a lelkedet hálámmal átfogom,
egész férfi-valóm megrendülve ég,
és kábulat köszönettel borul le eléd?
A szívemben óriás boldogság támadt,
hogy elfogadtál kis-gyermeked apjának.
Szerelmünknek nincs már meddő, holt ugara.
Rajongásom nagy örömét odaadom,
hogy áldozatod ne legyen soha maga,
és hogy minél lágyabb legyen gondolatom
téged-simogató puha mozdulata.

Édesem, akkor legszebb a hű feleség,
amikor hordozza első gyermekét,
amikor a fészek-puha szíve alatt
egy drága kis induló életet érlel,
és az arcán fénylik a boldog szerény jel.
És amerre tekint és amerre halad,
kiérdemli az őszinte tiszteletet.
Minden tekintet megtelik fénnyel,
mert ő az áldozatos, tűrő szeretet.
Bár a jövendő ijedt aggódás-árnya
barázdát szánt a magas homlokára,
bár szenved, fél, közeledvén a szüléshez;
boldog, a kincs: a kis-gyermek az övé lesz.

Nekem, apán most az egyetlen gondom,
hogy nagyon vigyázzak rátok, folyton-folyton.
Nem kovácsoltak nálam erősebb pajzsot,
állom értetek mindig az őrző harcot.
A lábatok alatt lelkem lesz a szőnyeg,
senki útja sem lesz egyenesebb, lágyabb.
Én tirátok fordítom minden erőmet,
megszerzek minden szükséges, fontos tárgyat,
és igénytelenül szolgálom az otthont.
Vidám ajkam mindig simogatót mond.
A vigyázó oltalom őrszeme lettem.
Igyekvő jövőm így szól hozzátok csendben:
"Gyermekem, asszonyom, szeressetek engem!"