Mikor pirulva megsúgtad: "Gyermekünk lesz",
tudtad-e, hogy a legnagyobb örömünk ez?
Érezted-e a gyengéd szótlanságomon
azt, hogy a lelkedet hálámmal átfogom,
egész férfi-valóm megrendülve ég,
és kábulat köszönettel borul le eléd?
A szívemben óriás boldogság támadt,
hogy elfogadtál kis-gyermeked apjának.
Szerelmünknek nincs már meddő, holt ugara.
Rajongásom nagy örömét odaadom,
hogy áldozatod ne legyen soha maga,
és hogy minél lágyabb legyen gondolatom
téged-simogató puha mozdulata.

Édesem, akkor legszebb a hű feleség,
amikor hordozza első gyermekét,
amikor a fészek-puha szíve alatt
egy drága kis induló életet érlel,
és az arcán fénylik a boldog szerény jel.
És amerre tekint és amerre halad,
kiérdemli az őszinte tiszteletet.
Minden tekintet megtelik fénnyel,
mert ő az áldozatos, tűrő szeretet.
Bár a jövendő ijedt aggódás-árnya
barázdát szánt a magas homlokára,
bár szenved, fél, közeledvén a szüléshez;
boldog, a kincs: a kis-gyermek az övé lesz.

Nekem, apán most az egyetlen gondom,
hogy nagyon vigyázzak rátok, folyton-folyton.
Nem kovácsoltak nálam erősebb pajzsot,
állom értetek mindig az őrző harcot.
A lábatok alatt lelkem lesz a szőnyeg,
senki útja sem lesz egyenesebb, lágyabb.
Én tirátok fordítom minden erőmet,
megszerzek minden szükséges, fontos tárgyat,
és igénytelenül szolgálom az otthont.
Vidám ajkam mindig simogatót mond.
A vigyázó oltalom őrszeme lettem.
Igyekvő jövőm így szól hozzátok csendben:
"Gyermekem, asszonyom, szeressetek engem!"