félve márnem kell értenaponta aggódnom többétemetjük: apám a földéa fájdalom torkon szorít- a kék szeme fénye hűl - nincs lény a földtől a kozmoszigki enyhet ád kínomban osztoziknem vigasz hogy csendes múlttá lényegüldolgos apám barátom bajtársam…
2013.11.10. 00:59
Szólj hozzá!
