Tíz gyertyát és nagy koszorút hoztam...
Megdöbbenek (jaj, Istenem!) - hosszan
nézem a sírt: rajta a gaz
gúnytól sűrű, gőgtől magas.
Büntess kínzó szégyen!
(Mentő-ok ne védjen!)
...hallom: a sírokat őrző kis kápolna
szólít, kérdi (vétkes Hálámat vádolva):
egész éven át mért hagyom
hogy szüleim sírhalmán
dölyfösen tobzódjék a gyom?
- Tépem a gazt (arcom hulla-halovány)
Tépem: erős, merev, éles a dudva:
vérzik két tenyerem, sajog és ég
éghet a seb: nyűvöm újra meg újra
Fájj! akarom (de ne vigasztalja részvét)
- Koszorúmat fejfátokra köthetem?
(Ne védjetek!): s a kín, a vád nem támad
A megszűnő, a szívszorító gyötrelem
meggyújthatja tíz könnyező gyertyámat?
(??'98)
2013.11.03. 18:42
Szólj hozzá!
Címkék: vers szüleim Mindenszentek
A bejegyzés trackback címe:
https://csapobela.blog.hu/api/trackback/id/tr505612962
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.