Tíz gyertyát és nagy koszorút hoztam... 
Megdöbbenek (jaj, Istenem!) - hosszan
nézem a sírt: rajta a gaz
gúnytól sűrű, gőgtől magas.

Büntess kínzó szégyen! 
(Mentő-ok ne védjen!)
...hallom: a sírokat őrző kis kápolna
szólít, kérdi (vétkes Hálámat vádolva):

egész éven át mért hagyom
hogy szüleim sírhalmán
dölyfösen tobzódjék a gyom?
- Tépem a gazt (arcom hulla-halovány)

Tépem: erős, merev, éles a dudva:
vérzik két tenyerem, sajog és ég
éghet a seb: nyűvöm újra meg újra
Fájj! akarom  (de ne vigasztalja részvét)

- Koszorúmat fejfátokra köthetem?
(Ne védjetek!): s a kín, a vád nem támad
A megszűnő, a szívszorító gyötrelem
meggyújthatja tíz könnyező gyertyámat?

(??'98)

Szerző: Dobossy  2013.11.03. 18:42 Szólj hozzá!

Címkék: vers szüleim Mindenszentek

A bejegyzés trackback címe:

https://csapobela.blog.hu/api/trackback/id/tr625612962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása