Munka után hiába vár a hűtőszekrény
Rajzasztalnál az erősebb fény...
Ágyadnak hiányzik tested melege
Az idegen fekhely
ringató kedvvel
szeret-e?
A csorgó könny mit-se használ
Elengedtem: a vád nyom
Talál-e majd szerető otthonra?
nem az fáj
hogy hirtelen egyet gondolva
elment a lányom
de az nagyon, hogy maradhatott volna...
Haza-vágyó sóhajod lesz még?
keserű-e az otthontalanság íze?
Milyen az első magányos estéd?
Gondolsz-e haza? Sírsz-e?
Kívánjuk:
A csapágyakat ne gátolja fék vagy porszem
szeressenek ott úgy, hogy ne érezz hiányt!
még akkor sem
ha emlékezel az otthoniakra: miránk...
??? XI. 4.
2013.11.14. 00:31
Szólj hozzá!
Címkék: vers lányom lányaim
A bejegyzés trackback címe:
https://csapobela.blog.hu/api/trackback/id/tr675629989
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.