az ember az élete végén már
csak vánszorogva sétál
vagy egy elkorhadt vén fatönkön ül
sóhajt: ép ésszel meddig fog élni ő?
búcsúzó képzeletével a Föld körül
utolsó kört röpül
majd összeszűkül körülötte a tér-idő
saját magára betegágy-méretű börtönül
??? XII. 29. negyed 03 h
2013.12.05. 23:25
Szólj hozzá!
Címkék: vers öregség időskor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csapobela.blog.hu/api/trackback/id/5705109
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.