Majd akkor egy talányos éj legyen
felhő ne érje barna homlokom
midőn a kis fehér kezed fogom
a termő béke lesz bennünk jelen

Halkan megyünk gyönyörködöl velem
ha majd megérkezünk a bérc-fokon
eggyé olvad vágyunk a két rokon
és benned folytatódik életem

/Ott már a rágalomtól félni nem kell./
ott súghatod anyás vágyad nyugodt
örömmel éltető betelt meleggel

Ott lényed titkáig eljutok:
ott gyermekekről, boldog családról álmodó szemekkel
az égen nézzük a Fias-tyúkot.