Sétálok a rét puha, pázsitos árnyán.Most hajnalodik, jön a fény, kel a nap.A béke dalolgat a vágy piros álmán.Az éj feketéje mélybe szalad...Az ég vörösen-lila-kék, csupa bársony.Egy fecske madár csacsogón csicsereg.Kitárom a lelkem, a fény bele-lásson,és hallom a víg,…

Jobbról az első Irénke, a húga, mellette középen nővére: Bözsike...

az ember az élete végén már     csak vánszorogva sétálvagy egy elkorhadt vén fatönkön ülsóhajt: ép ésszel meddig fog élni ő?búcsúzó képzeletével a Föld körülutolsó kört röpülmajd összeszűkül körülötte a tér-idősaját magára betegágy-méretű…

éjjelente mostanában a vada rút iszonyat rém-álom kísérolyan tudatban érzem magamatmint aki még holtában is élde mozdulatlanul hever       olyan mereven mint az üveg       és tehetetlenül tűrnie…