félve már
nem kell érte
naponta aggódnom többé

temetjük: apám a földé
a fájdalom torkon szorít
- a kék szeme fénye hűl -

nincs lény a földtől a kozmoszig
ki enyhet ád kínomban osztozik
nem vigasz hogy csendes múlttá lényegül

dolgos apám barátom bajtársam
                             nincs többé
amíg élek a veled-épített házban
emléked: a befelé hulló könnyé...

   nagyon szerettelek