Munka után hiába vár a hűtőszekrény
Rajzasztalnál az erősebb fény...
Ágyadnak hiányzik tested melege
    Az idegen fekhely
    ringató kedvvel
    szeret-e?

A csorgó könny mit-se használ
     Elengedtem: a vád nyom
Talál-e majd szerető otthonra?
    nem az fáj
hogy hirtelen egyet gondolva
   elment a lányom
de az nagyon, hogy maradhatott volna...

Haza-vágyó sóhajod lesz még?
keserű-e az otthontalanság íze?
Milyen az első magányos estéd?
Gondolsz-e haza? Sírsz-e?

       Kívánjuk:
A csapágyakat ne gátolja fék vagy porszem
szeressenek ott úgy, hogy ne érezz hiányt!
      még akkor sem
ha emlékezel az otthoniakra: miránk...


??? XI. 4.

Szerző: Dobossy  2013.11.14. 00:31 Szólj hozzá!

Címkék: vers lányom lányaim

A bejegyzés trackback címe:

https://csapobela.blog.hu/api/trackback/id/tr545629989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása